Történetek
1. Barátnőmmel már jó ideje együtt vagyunk és már azon gondolkodom hogy megkérjem a kezét de amikot náluk vagyok a nővére mint ha akarna engem.Kancsingat rám és olyan érzékien néz.Egy este mentem a barátnőmékhez de csak a nővére volt otthon.Bugyin és melltartón kívül semmi nem volt rajta.Azt mondta ő bemegy a szobába és a maradék ruháktól is megválik, ha gondolom mennyek én is be.Azonnal leronahtam az autómhoz de kint a barátnőm családja várt ezekkel a szavakkal: -Ez volt a mi "tesztünk" amin te áttmentél.Üdvözlünk a családunkban. Megölelt mindenki és nagy volt a boldogság. Tanulság:az óvszert mindig a kocsiban hord. 2. Egyik este buli után hazamentem és látom hogy a kutyám megölte a szomszéd több 10ezer forintot érő macskáját.Na én nem voltam hajlandó kifizetni (meg hát nem voltam teljesen magamnál) ezért a cicust kimostam szépen megfésültem és leraktam a szomszéd kertjében mintha váratlanul érte volna szegényt a halál.Utólag derült ki hogy a macska a szomszédnál halt meg aki eltemette majd a kutyám kiásta.A szomszédom majdnem szívrohatom kapott amikor viszont látta a már eltemetett macskáját szépen fésült szőrrel. 3. Színházba indultunk a férjemmel, és taxit hívtam. Mielőtt a kocsi megjött, kiraktam a macskát a házból, de azonnal visszaszökött, és felrohant a lépcsőn. A férjem a macskát kereste, amikor megjött a taxi. El akartam titkolni a sofőr elől, hogy a ház őrizetlenül marad, ezért azt mondtam: - A férjem rögtön jön, csak felment elköszönni az anyámtól. A férjem néhány perc múlva jött is, beült mellém a taxiba, és azt mondta: - A vén dög az emeleti szobában az ágy alá bújt. Egy fogassal kellett kikergetnem. 4. Pécs, Nagy Lajos Gimnázium. Buszos osztálykirándulás keretében viszik a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c. színdarabjának előadására. A baranyai megyeszékhelyről az út - busszal - kb. 1-1.5 óra. Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket. Így már természetesen nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az előadás. Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek fenntartva, mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja laposkúszásban elfoglalni a székeket. Az előadásnak pont ebben a pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbúváló Dózsa így kiált fel: - Hol késtetek, Parasztok? Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza: - Hát b....m az anyád, lerobbant a buszunk, te k*csög!!! 5. Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stressz-mentesen fel tudok készülni majd az eseményre. Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt mar idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellől, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal fele fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt: - Hú-ha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés... Nem tudtam, hogy miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése, stb. Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte: - Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából? - Kidobtam, vegyél elő másikat. - mondtam neki. Mire a lányom: - De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem! 6. A szilveszteri ünnep környékén Kertváros valamelyik kies 10 emeletes panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis gyakorlással előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő "síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a kicsit nagyothalló Marinénit el nem kaszálták az egyik fordulóban. Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet. Igen ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit tenni: irány a 400 ágyas (az egyetemi kórház), Marinénit megkeresni, bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel járt, megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva - friss/tiszta ágyneművel. A társaságon eluralkodott a rémület: - Marinénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj! Kis idő múlva, egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg hölgyismerősük, akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér: - Áá, szegény Marinénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára, mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a lépcsőházban... 7. Réges régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra. - Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta: - ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót: - ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...
💬33 Comments
Jelentkezz be a hozzászóláshoz
Bejelentkezés