Katona viccek

Egy nagyon kemény háborúban a tiszt megszólítja a katonáit: - Katonák, van egy jó és egy rossz hírem! Melyiket mondjam előbb? - Halljuk a rosszat! - Hát, mára már nincs több élelmiszer, ürüléket kell ennünk! - És mi a jó hír? - Jut belőle elegendő mindenkinek! - Katona! Ha balra van nyugat, jobbra pedig kelet, akkor mi van a háta mögött? - A hátizsákom. A II. Világháborúban egy amerikai katona egy kemény bevetés után éppen szabadságára indult angliai állomáshelyéről. Felszállt egy vonatra, majd ülőhely után kutatva benyitott egy fülkébe. Ott egy elegáns angol úriember, a felesége és a lánya ült. A negyedik ülőhelyet egy kis szobakutya foglalta el. A katona udvariasan megkérdezte a nőtől: - Elnézést, szabad ez a hely? - Maguk amerikaiaik olyan udvariatlanok! - felelte a nő gőgösen. - Nem látja, hogy foglalt a szék? - Ne haragudjon hölgyem, de nem fogná az ölébe a kutyáját, hogy leülhessek? Nagyon fáradt vagyok, és még messze a végállomás! A nő hidegen ránézett: - Maguk, amerikaiak! Nemcsak udvariatlanok, de még ráadásul pimaszak is! A katona erre megfogta a kutyát, majd a lady sikoltozása közepette lehúzta az ablakot, és kidobta a vonatból. Ekkor megszólalt az angol úr: - Maguk amerikaiak mindent rosszul csinálnak! Nem a jó kezükben fogják a villát, nem az út jó oldalán közlekednek, ráadásul nem a jó szukát dobják ki az ablakon... Az ejtőernyős gyakorlaton mindenki ugrik sorban, Kovács is kiugrik, meghúzza a zsinórt, ki is nyílik az ejtőernyője. Mellette elhúz az egyik társa és becsapódik a földbe. Leérnek, és kérdezik Kovácstól: - Te beszéltél vele utoljára, mit mondott neked? - Hát nemtom pontosan, én csak annyit hallottam, hogy "... nyádpics...". Nagypapa mesél az unokáinak a háborús emlékeiből: - Egyszer egy teljes századot tettem harcképtelenné, teljesen egyedül! - Tényleg? Tüzér voltál? - Nem... szakács! Az őrmester az első kimenőre készülődő újoncokat oktatja: - Emberek, ha a vendéglőben a szomszéd asztalnál ketten összeverekednek, maguk ne avatkozzanak közbe! Igyák ki a sörüket, és csendben távozzanak a helyiségből. Világos? Az eligazítás után az őrmester meg akar győződni róla, hogy megértették a mondanivalóját, ezért megkérdi: - Tóth honvéd, ha a szomszéd asztalnál két férfi elkezd verekedni, maga mit tesz? - Jelentem, kiiszom a sörüket, és csendben távozom. - Mi a családi neve, katona? - kérdezi az őrmester az újoncot. - Szarka. - Nekem ne becézgesse magát! Egy újonc panaszkodik a haverjának: - Az őrmester egy hét fogdát sózott rám. - De miért? - Azt nem tudom, de azt igen, hogy ebből négyet ezért a kérdésért kaptam. Egy nagyon mérges katona megy oda az őrmesteréhez: - Őrmester, az igaz, hogy maga azt terjeszti rólunk, hogy mi ketten a kantin mögött csókolóztunk? - Nem, ugyan, én nem terjesztek semmi ilyesmit! Mire a katona: - Hát akkor az van őrmester, hogy valaki meglátott minket! Kiskatona kimenőt kér az őrmestertől: - Ha kitalálod, melyik szemem van üvegből, kapsz kimenőt. - A jobb! - mondja a katona. - Honnan tudod? - Abban csillog némi értelem... Katonák az udvaron. A táborparancsnok beszédet tart: - Emberek, ez a laktanya nem az enyém, és nem is másé: ez a miénk! Egy hang a tömegből: - Adjuk el! Azt mondja az őrmester a katonáknak: - Van egy jó meg egy rossz hírem, melyikkel kezdjem? - A jóval - mondják a katonák. - A hétvégére hazamehetnek. - És mi a rossz? - Hazudtam. A férfi felvételre jelentkezik a hadiflottához, hát megkérdezik tőle: - Úszni tud? - Úszni? Azt minek? Hajó nincs? Kovács tizedes elesik a háborúban. A hadparancsnokságon egy őrnagyot bíznak meg, hogy személyesen közölje a tizedes feleségével a szomorú hírt. Az őrnagy sokáig gondolkozik, hogy lenne legegyszerűbben letudni a dolgot. Végül becsönget az asszonyhoz: - Elnézést, maga özvegy Kovácsné? - Nem. - De. Az őrmester kiküldi az újoncot az épületből, hogy nézze meg, megjött-e a tábornok. Az kimegy, visszajön és jelenti, hogy senkit sem látott. Kis idő múlva újra kiküldi az őrmester, hogy nézze meg, megérkezett-e már a tábornok. Az újonc kimegy, lát egy embert közeledni: - Hé, haver! Nem te vagy a tábornok? - De, én. - feleli a tábornok döbbenten. - Hát, pajtás, nem szeretnék a bőrödben lenni! Az őrmester úr már kétszer is keresett.