Isten és a szent

Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket s megengedi a szent embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt s az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. A szentnek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak s halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanlá volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat s vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: - Amit most láttál az a Pokol volt. Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt s a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak s nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek: - Én ezt nem értem! - - - Gondolkozz kicsit ha megvan a válasz akkor görgesd le és olvasd el a megoldást. - - - - -... pedig ez egyszerű válaszolja Isten ez igazából csak képesség kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.