FotelfirkA - Kistolvaj
Kifinomult alkolholisták és morfiumfüggők díszes társasága a helyi alvilág legaljával megbolondítva több mint ütőképes társaságot alkotott, az időnközönként a városba tévedt román vándorcirkusz a szakállas nővel és az öt lábú elefánttal hozzájuk képest unalmas attrakciónak számított. Géza bácsi az alapember, mondhatni a Kistolvaj alapköve, pultos, tulajdonos valamint nyugalmazott verőember egyszemélyben. Pultos mivoltában megkérdőjelezhetetlenül a mesterség krémje között foglal helyet, de még azt is megkockáztatom, hogy a csúcson. Ha üres a poharad Géza bácsi máris szúró szemekkel bámul rád, és jobb ha abban a pillanatban megcélzod a pultot utántöltésre, különben gyorsan bajba kerülhetsz. A baj általában egy támadási célra rendszeresített székláb formájában ölt testet, melyet Géza bácsi olyan pontossággal hajít célba, jelen esetben a hátadba esetleg mellkasodba, hogy az irokéz indiánok sírva könyörögnének azért a bámulatos karlendítésért, ha nem haltak volna ki valamikor a múlt században. Tulajdonosként valamint kiképzett elsősegélynyújtóként elért eredményeit még csak nem is említhetjük egy napon pultos mivoltában elért hőstetteivel, sokak bánatára, kik abban a hitben indultak meg italozni, hogy "Majd a Géza összevarrja a fejem", vagy esetleg a "Majd a Géza szakszerűen kiveszi a kést a hátamból ...". Először is utálja, ha tegezik, és ha jobban belegondolunk, egy Géza a Géza bácsihoz képest igencsak tegezés kategória, és nem utolsó sorban a tiszteletlenség valamint a bratyizás előszobája, és Géza bácsi valami iszonyat módon utálja a bratyizást és ki nem állhatja a tiszteletlen embereket. Történt pár éve, hogy egy hegedűművész felmenőkkel rendelkező csapat férfi és női tagjai az eső elöl behúzódva előzetes engedély nélkül árusításnak tűnő üzleti manőverbe kezdtek, mely cselekmény hatására többen nemtetszésüket nyilvánították ki a vendégek közül. Ekkor az üzletemberek közül néhányan kést rántottak, a többi már történelem. Géza bácsi komótosan törölgette a poharakat a pultnál (bár a 852/2004/EK rendelet ezt szigorúan tiltja, az évek alatt napi rutinná kialakult cselekménysorozat semmi veszélyt nem rejtett magában még közegészségügyi szempontból sem) mikor észlelte, hogy a törzsvendégek megzavarása érdekében előkészületek folynak, illetve a megzavarasuk folyamatban van: - Begyüttek a retkek, oszt kést rántottak .... - mesélte Géza bácsi saját szavaival. A bárpult és a kiábrándult üzletemberek között rekedt vendégek csak a saját lélekjelenlétüknek köszönhették menekülésüket, többen közülök sötétben, esetleg elhomályosodott látással is szinte kitűnően tájékozodtak a helységben, köszönhetően az éveknek, melyet a helyszínen töltöttek. Szóval, a feldühödött jövevények kontra reggeles törzsvendégek patt helyzetet okoztak Géza bácsi számára, aki a következő gondolatmenetet vetítette maga elé: - Baszod, ezek most megszúrnak itt valakit, az hetekig kórházban lesz, ergo nem iszik, szóval nem fizet ... ki baszik megint rá? Hát én ... Ha tönkreteszik a berendezést zárhatok be megint napokra, amíg megjavítják, ki baszik megint rá? Hát én ... Ha esetleg engem is megvágnak ki baszik rá? Pontosan ... hát én! Szóval Géza bácsi egy a pultba rejtett kapcsoló segítségével bereteszelte a bejárati ajtót, nehogy véletlenül a rend éber őrei a rossz pillanatban toppanjanak be 11 órai kávéjukra, még meg találnak sérülni itt a vitadélelőtt során, azt pedig mint törvénytisztelő polgár nem engedeheti meg, ráadásul az a törékeny rendőrlány, akit pár napja helyeztek a kerületbe még vért sem látott, nem venné senki sem jó néven, ha egy eme jeles intézmény hírnevét ilyen szégyenfolt árnyékolná be. - Rájuknyomtam a kapcsolót, amit azé szeretettem be me vót már, aki meg akart pattani a nyereményével a gépbő, mielőt a jattot leadta vóna, érted, ... szóval rájuknyomtam a kapcsolót, aztán kezdjünk neki, vöhöhö! Műveltebbek már sejthetik, hogy Géza bácsi nem töltötte az egész életét a városban, fiatalabb korában a bányában dolgozott, ott tanulta meg, hogy a nehéz munka meghozza a kiérdemelt öröklakást és a halálig tartó megbecsülést, de ő többet akart az élettől, mint poharazni a prolikkal, ő saját kocsmában gondolkozott kifinomult törzsközönséggel ezért verőlegénynek állt Csepelen, és mit ad Isten, az évek múlásával kemény munka árán, de megjött a várva várt tapasztalat valamint az anyagi háttér a Kistolvaj beindítására. És mellesleg hogy jönnek ezek a füstösek ahhoz, hogy Géza bácsi élete munkájának finoman gördülő hétköznapjait megzavarják? Rossz időben rossz helyen, így szól a régi mondás, és valóban, odakint szakad. Tehát összegzésképpen, délelőtt 11 óra, Kistolvaj, betévedt árusok késsel a törzsgárda koránkelő tagjai ellen. Ez nem fair, hajnal 11-kor tényleg csak a mama elől menekülő telepi nyugdíjasok és az ál-kutyasétáltatók ugranak be egy pohár fröccsre meg a felesre, erre a nyakukba kapnak egy falka késest a zárt ajtó mögött? Géza bácsi nem véletlenül ért fel a szakma csúcsára, mint említettem volt, pontosan tudta, hogyan kell kezelni a hasonló helyzeteket: - Na, asztán mielött lereagáhatták vóna mivan, érted, hogy ki már nem csak zsákban, na akkor kiugrottam a pultból a kutyafejjel, és mint a villám már arcon is basztam az első sort .... Aki nem tudná, a kutyafej a vasúton a két vagon légfékeinek összekapcsolására szolgáló eszköz, alkarnyi vastag gumitömlő, a végén öklömnyi acélgömb. Ember kell a használatához, igazi kétkezes szerszám, szakavatottabb felhasználók már egy kézzel is tudják alkalmazni, de az egykezes technika elsajátítása éveket igényel élesben. Mikor az első sor végleg életre szóló kapcsolatba lépett a szájsebésszel és a fogtechnikussal, akkor következett csak a java. A maradék 7-8 rémült üzletember és üzletasszony fejvesztve próbált kimenekülni a lereteszelt ajtón, de reménytelenül, az a zár valódi szakember által lett összerakva, és valódi szakember által lett működésbe hozva a legkritikusabb pillanatban, nem volt esélyük. A további részletek homályosan derengenek, a legenda kissebb gyilkosságot is említ de csak az apró betűs részben, mivel a hely hírnevének gyilkosság általi csorbulása mint olyan nem következhetett be. Pont. Az apró betűs rész megemlíti, hogy a szomszéd hentes Palibá, aki hasonló életutat járt be, mint Géza bácsi nagyban hozzájárult a kompromittáló ... köhöm ... bizonyítékok eltűntetéséhez, ment egész éjjel a húsdaráló, de mivel Palibá köztiszteletnek örvendő üzletember és megbecsült tagja a Rózsatelepi szülői munkaközösségnek, így a gyanú árnyéka sem vetődhetett még a hentesbolt árnyékára sem. Másnap lecserélésre került a kocsmai faliszőnyeg garnitúra, valamint pár szakadt szeszbogarat vadonat új Adihas cipőben láttak kijönni fényes nappal. Röviden ennyit Géza bácsi legendás helyzetfelismerési képességéről valamint a törzsközönség iránti szeretetéről, immár nem kétséges, hogy Géza bácsi nem csak a szavak embere, bármikor képes aktivizálni magát, figyelmét semmi sem kerülheti el. Így volt ez a nyerőgéppel is, beballagott pár úriember, hogy ők majd meghozzák a bizniszt, így mondták szóról-szóra, majd ők meghozzák ide a bizniszt. - Jóvan, hozzátok fiam, csak tegyétek oda, nem túl közel az ajtóhoz, nehogy valaki megpattanjon üzleti útra, érted, vöhöhö ... Be is állították a "Dzsókeresgépet", közönséges nyerőgép volt, papírpénz elfogadási lehetőséggel, aminek Géza bácsi nagyon örült, legalább nem kell az apróval bohóckodni, az egész fizetés benne landolhat még melegen. Persze azt mondom, nem a szokásos 90:10-re volt állítva, amit annyit jelent, hogy 100 forintból csak 10-et ad vissza, a többi a házé, de nem ám! A jó üzlet alapja a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, 70:30-ra lőtték be, itt nem fognak családok tönkremenni az ördög miatt, mondta Géza bácsi, mely kijelentést elhamarkodottnak találtak az újonnan magukat szerencsejáték üzleti partnernek képzelő urak, majd nemtetszésüknek alpári módon hangot is adtak. Mivel azokban az időkben még nem került felszerelésre a távvezérlésű ajtózár, így a háromból egynek sikerült kereket oldania a diskurzus során, de ahogy az egyik, az eseményeket élőben végignéző törzstag találóan megjegyezte, visszajön ez még, felesleges futni utána. A jövendölés beigazolódni látszott, másnap a hétköznapi ember számára keménykötésűnek tűnő urak jelentek meg négyen-öten, majd revansot kívántak venni Géza bácsin, valamint érdeklődtek a kollegáik holléte után. Ebben a pillanatban robbant a szikra, mint valami villám Géza bácsi fejébe, neki kell egy távvezérelhető ajtózár, mert ezek közül három, szerencsés esetben csak kettő biztosan el fog menekülni, ha a vita elkezdődik. Ezt elkerülvén Géza bácsi a pszichológiai hadviselés szakavatott mestereként a kövé dermesztő technikát alkalmazta, a kutyafejjel úgy arcon vágta az első harcost, hogy annak a fejéből semmi nem maradt, erre a többi bosszúálló pedig a látványtól mozdulni sem tudott, nemhogy elfutni, a többit képzeljék oda. Másnap megjelentek a mesterek, és végre felszerelték a távvezérlős ajtót, a 21. századi modern technika végre elérte a Kistolvajt is. Palibá csak kora hajnalban kapcsolta csak be a darálógépet, tudják, az éjszakai áram miatt. Ki a kicsit nem becsüli ... - Meséd el a zongoristát, az még egy csuda figura volt, de biz ám!! - utasít Géza bácsi. A Zongorista, az még egy egész estés színdarabot megérne legalább pár felvonásban rövidített szünetekkel. Mit ad isten, megint egy esős napon voltunk valahol félúton olyan este fél hat felé mikor beállított az a magas, szakadt fekete kabátos langaléta. Nem volt több 30 évesnél, a fején az akkoriban divatos bézbólsapka, csirke nyakán úgy lógott a csukja, már azt hittük ejtőernyő. A zongorista a flippernél kezdte, pár óra alatt csinált 10 szabadjátékot, közben fél szemét folyamatosan a nyerőgépen tartotta, benyomott két kisüveges kólát, aztán továbbállt. Így ment ez pár napig, nem igazán törődött vele senki, mivel fizetés környékén voltunk, ivott és nyerőgépezett mindenki, pont egy ilyen jelentéktelen alak nem szúrt szemet senkinek. Géza bácsi a szeme egyik erre a célra ráedzett sarkát azért rajta tartotta, nem bízott az ismeretlenekben, néha betévedtek, és semmi jóra nem lehetett tőlük számítani, a rutin meg az évek kombó úgy látszik mindig meghozta a gyümölcsét. Zongoristánk már-már úgy elveszett a tömegben, hogy azt hitte, az a bizonyos szem sarka nem tartja őt megfigyelés alatt, mint egy kígyó odakúszott a nyerőgéphez, pár pillanat alatt már ki is dobta neki a bónuszt, már vette is ki a 150-et ... Két lépés az ajtóig és vár a szabadság, gondolhatta magában, magabiztosan kezébe vette a kilincset, letolta, majd egy kattanás ... az a híres kattanás, ami csak egyet jelenthet, a távvezérelt ajtó megálljt parancsolt, valaki nagy bajban van. A törzsközönség elhalkul, megfagy a levegő, a zongorista elsápadva áll az ajtóban, és abban a pillanatban tudatosult benne, most ő fog fizetni, nem a ház. Mint a filmekben, a tömeg megnyílik, a félhomályban ott áll Géza bácsi kezében egy metszőollóval, arcán kaján mosoly. Nos, innen már kikövetkeztethető, miért hivják Zongoristának. Az incidens hatására sem veszítette el az életkedvét sem a játékszenvedélyét, és annyi ujja pont maradt, hogy tudjon játszani, de le is adja a jattot, erre már figyelmeztetni sem kell. Az emberek kisállatokat tartanak szórakozásból, Géza bácsi embereket tart kisállatnak, a Zongorista az egyik. Rajta kívül még két kisállata van, a Kisszivacsos és a Nagyszivacsos. Ők ketten testvérek, világ életükben kubikolásból éltek, de soha egy napot sem töltöttek az építkezésen és alkalmi munkán kívül, ezért a Kistolvajban nagy megbecsülésnek örvendenek. Viszont a kubikolásból megszerzett jövedelem nem fedezi egész hónapban a mulatozást, valamit inni kell, ha elfogy a papírpénz, Géza bácsi eme két úr iránti tiszteletből kitalálta nekik a szivacsost 10 forintért, legyen mit inniuk, ha már csak apró csörög a zsebükben sokadika után fizetés előtt. Látják, ekkora szíve van Géza bácsinak, ekkora! Ki tenné meg ezt embertársaiért a mai világban? Pontosan, a válasz, egyedül Géza bácsi, senki más. Jogosan merül fel a kérdés, mi az a szivacsos, ami 10 forintért kapható kizárólag a két úr számára a Kistolvajban? A szivacsos a helyi specialítás, mikor Géza bácsi úgy ítéli meg, hogy a sörcsap körül már illene takarítani, akkor a vízbe márt egy erre a célra rendszeresített sárga szivacsot, majd egy határozott mozdulattal végigtörli vele a pultot a sörcsaptól a végéig, füttyent egyet, majd a törzsvendégek saját poharaiba csavarja a benne található nedűt, mely szerencsésebb esetekben nyomokban röviditalt is tartalmaz. Sokadikán, mikor Szivacsosék pénz hiányával küzködnek ez a varázslatos füttyszó olyan nekik, mintha maguk az angyalok énekelnének a menyországból, máris a pultnál állnak, ha lenne farkuk azt úgy csóválnák, hogy felborítaná az asztalokat a pult előtt. Egy unalmas szerdai napon hozták a hírt, meghalt az Ezredes. Talán pont a Zongorista hozta a hírt a szomszédos Kancsókincse italmérésből, ahol az Ezredes szintén megbecsült tag hírében áll. Megbecsült tagnak lenni Géza bácsi törzsközönségében valamint a Kancsókincse italmérésben egyszerre, na az már jelent valamit, kizárólag hosszú évek alatt lehet elérni ezen két megkülönböztetett tisztelettel járó rangot. Az ezredes nagy megbecsülésnek örvendett bárhová is ment, igaz valójában nem volt ezredes, nyugalmazott főtörzsőrmesterként vonult kényszernyugdíjba, mikor már többet ivott szolgálatban, mint azt tudta volna leplezni, legurult egy lépcsőn, majd összetörte magát, azóta bottal járt. Hőstetteivel és vitézségéről szóló történeteivel órákig tudta szórakoztatni a nagyérdeműt, ilyenkor mindenkinek jobban csúszott az ital Géza bácsi legnagyobb örömére. Talán nem is volt még a Kistolvaj történelmében arra példa, hogy Géza bácsi meginvitáljon valakit egy italra, kivéve az Ezredest. Ez azért már jelent valamit, nem mindennapi ember volt. Néhány éve történt, hogy az Ezredes kora délelőtt már elég boldogan támasztotta a pultot, mikor a két Szivacsos érdeklődött a holléte felől az ajtóból. Géza bácsi már nyúlt a széklábért, ha esetleg bonyodalom alakulna ki, ekkor az Ezredes megnyugtatott mindenkit, hogy az urak megbeszélt találkozóra érkeztek, vele vannak, illetve neki dolgoznak másodállásban az építkezés leállítása miatt. Percek múltán Szivacsosék egy méretes padlószőnyeget vonszoltak be a Kistolvajba, majd a földre dobták, jó nagyot puffant, úgy nézett ki, mint egy palacsinta, valami töltelék volt a közepébe tekerve. - Na Gézukám, most zárod be az ajtót! - utasította az Ezredes Géza bácsit a szórakozóhely hermetikus leszigetelésére szakavatatlan tekintetek elől. Géza bácsi a manuál megoldást részesítette előnyben lévén, hogy akkor még nem rendelkezett a távvezérlős opcióval, másra meg nem akarta bízni ezt a kényes műveletet. A zár kattan, mindenki a palacsintát bámulta, ami váratlanul megrándult. - Reméltem, hogy még él gyermekeim, a ti érdeketekben! Csomagoljátok ki, de jobban ne sérüljön meg, az isten szerelmére ... - dörmögte az Ezredes két korty fröccs között. A szőnyeg felnyílt, a töltelék maga a vízórás Laci személyesen, remegett, mint a nyárfalevél, még a szemét sem merte kinyitni, lábai és karjai meg voltak kötözve. Az Ezredes megbökte a botjával, majd utasította, álljon fel. A vízórás Laci, a telep nőcsábásza, na vajon mi rosszat tett az Ezredesnek, a törzsközönség arcán látszott milyen merész feltételezések fickándoznak valahol a tudatuk legmélyén, az Ezredes legidősebb lány és a jelenlegi túsza közötti feltételezett kapcsolatról. - Beszélj te disznó! - förmedt rá az Ezredes mérgesen. - De miről kérem, én nem csináltam semmit, kérem, én semmit ... sem ... csináltam. - pityergett a vízórás Laci. Az Ezredes taktikázott, szakavatatlan vallatókat simán megtéveszt vele, de Géza bácsit nem, lehetett látni az arcán, hogy tudta, az Ezredesnek fogalma sincs, van a lánya és a potenciális áldozat között valami vagy nincs, csak puhatolózott, megvárta, amíg Laci megtörik és köp. A pityergés még jobban feldühítette szakképzett vallatónkat, hamar begurult, a botjával böködte a vízórás Laci ágyéktájékát: - Most legyél férfi, most mutasd meg te csirketolvaj, most legyen vér a pucádban lófaszjóska! A vízórás Laci nem tagja a törzsközönségnek, nem is iszik rendesen, néhanapján beugrott egy doboz cigiért, esetleg ivott egy kólát valakivel munka után, de nem tartozik közénk, így senki sem fogja a testi épségét kockáztatni az ő testi épsége megóvása érdekében. A folyamatos böködés, a taszigálások, Szivacsoséktól is néha becsúszott egy-egy lángos, nameg a vallatás légköre meghozza eredményét, nemhiába, az Ezredes mestere a szakmájának, mégha a kínvallatás nem is tartozik az ellátós, ráadásul nyugalmazott törzsőrmesterek mindennapi feladatai közé. - Szeretem a Marit, feleségül akarom venni, kérem ... szeretem ... szeretem ... - Meg is döglené érte ha úgy hozza a sors? - kérdezte az Ezredes hunyorítva. - Igen kérem, ha arról van szó, akár az is ... a megdöglés, akár az is ... én szeretem, igazából szeretem. Szeretném feleségül venni ... és inkább meghalok, minthogy ... Fejét lehajtva pityergett tovább, valószínűleg be is vizelt, de nem akartam vaktában következtetéseket levonni, mert egyenlőre semmi sem látszott a sötétkék munkásnadrágján. Géza bácsi és az Ezredes összenéztek, két ilyen kitűnő emberismerő csak nem tévedhet, közös véleményen megállapították, hogy a vízórás Laci tényleg szereti a lányt, és érdemes az életre, hacsak valami a közeljövőben közbe nem jön. - Csomagoljátok ki rendesen, aztán igyunk valamit! - adta parancsba higgadtan az Ezredes. Szivacsosék elvágták a köteleit, majd a pulthoz kísérték az immár vőlegény minőségbe besorolt hajdani nőcsábászt. Az este folyamán szegény kétszer kellett újraéleszteni, mert a második liter pálinka hamarabb beütött, mint azt a többiek gondolták, szerencsére mindig kéznél van a vödör víz hasonló beavatkozásokra. Még egy ilyen kitűnő ember halálhíre sem zökkenthette ki a Kistolvajt a mindennapi rutinból, jöttek-mentek a vendégek mint rendesen, a törzstagok óramű pontossággal érkeztek meg és időben hagyták el a terepet ahogy szokták. Géza bácsi az Ezredes iránti tiszteletből az temetésen kiállított díszkoszorút felszegelte a pult feletti gerendára, a szalagon az Ezredes polgári neve virított arany betűkkel, Szivacsosék szerint még sortűz is volt, valószínű az alatt lopták el a koszorút. Géza bácsi nem szereti a temetéseket, meg valakinek a pultban is kell állnia, az alkalmazottakat fizetett ellenségként kezeli, vagyis maradt. Néhány törzstag tiszteletét tette az eseményen, ők mesélték el Géza bácsinak, hogy Szivacsosék megint hozták a formájukat, de a temetés előtti szívmelegítőre betért hullamosókat sem kellett félteni, akik fejenként fél liter pálinkát húztak le nagy szomorúságukban, majd a ravatalozó lépcsőjén a bal hátsó úriember elvesztette az egyensúlyát, így nyitott koporsós temetés lett még az eső ellenére is. Szivacsosék némi pénz hatására a temetés előtt elvállalták néhány gödör kiásását a temetőben, de az Ezredes iránti tiszteletüktől vezérelve úgy döntöttek, a szertartás és a beszéd alatt nem dolgoznak, majd utána behozzák a lemaradást. Mikor a hantolásra került a sor a kissebbik Szivacsos úgy ítélte meg, hogy nem megfelelő tempóban dolgoznak a hullamosók, valamint a standard földelőlapát kapacításával is akadt némi problémája. Mint mindig, rosszallásának hangot is adott a következő módon: - A faszomat kaparásztok itt azokkal a szarokkal, még megázik az öreg, ájjá odébb baszod! - lökdöste a hullamosókat. Annak ellenére, hogy egy kézzel lökte meg őket ketten a földön, egyikük pedig a sírban landolt. Kezet nyújtott a szerencsétlennek, kimenekítette a gödörből, majd az általa használt szívlapáttal villámtempóban beásta az Ezredest. Az özvegy felkiáltott, majd szívrohamot kapott, ekkor az öreg katonatársak egyike előkapta vele együtt nyugdíjazott szolgálati fegyverét, és ki akarta végezni a túlbuzgó Szivacsost, aki az életét veszélyeztető revolver láttán egy ütéssel ártatlanná tette az öreg harcost a szívlapáttal, majd a kerítésen keresztül félig angolosan távozott. Az idősebb Szivacsos is a villám gyorsaságával a tettek mezejére lépett, de nem akart illetlenül távozni, és még a kegyeletét sem rótta le, odalépett az ájult özvegyhez, aki pont abban a pillanatban tért magához: - Kezit csókolóm drága özvegyem, engedje megy, hogy lerójam kegyeletem a megboldogult előtt, bár még mindig tartozok neki 200 forinttal, sem a helyet sem az időpontot nem érzem alkalmasnak adósságom törlesztésére, majd elküldöm postán ha nem haragszik ... és minden jót kívánjak a további életben, a kis kezit meg csókolom! - makogta udvariasan, majd villám tempóban magához vette a koszorút, megcélozta a kerítést, és átvetődött a másik oldalára. Meg sem állt a Kistolvajig, ahol öccse már kikérte a nagykört (fél vodka, nagyfröccs) a nagy ijedtségre. Géza bácsi a történtek után két napra eltiltotta Szivacsosékat a beszédtől, mindenki nagy örömére. Történt egyszer, hogy a szomszédos magánbenzinkútra beállítottak egy hölgyet a kalaposretkek. A kút tulaját Palibát ismerték még az átkosból, tőle kértek engedélyt a szolgáltatás elhelyezésére hosszú távon a benzines kútfej négy méteres körzetében. Palibá jó üzleti érzékkel rendelkezett, már akkor tudta, hogy ebben van pénz, de azt is tudta, hogy Géza bácsi nem szereti a hirtelen jött változásokat, sem a tiszteletlenséget, ezért figyelmeztette a fő kalaposretket, hogy mik a szabályok: 1. Sem szarni, sem hugyozni nem mentek a kocsmába, sőt, jobb is ha se nem szartok, se nem hugyoztok még a környéken sem. 2. Nem hangoskodtok, nem pofáztok senki után, kirakjátok a lyányt munkába, és eltűntök a gecibe váltásig. 3. Ha használt kotont vagy cegiszsebkendőt találok a placcon, feldugom a seggetekbe, és rányomom a nagyobbik töltőpisztolyt. 4. A lóvé fele az enyimé, naponta csengettek zárás előtt és nem pofáztok. Mivel Palibá jól rálátott a kútra és ezt a srticik is tudták, így nem volt bonyodalom a forgalom anyagi vonzata lesápolása után, ment is az üzlet rendesen, míg az egyik fiatal feltörekvő damilkezű strici pár utca porocska után elfeledkezett arról, hol van, majd kinézte magának a kocsmát a hirtelen támadt székelési ingere hatására. Mivel Palibá már zárva volt, igy nem tudta megakadályozni, hogy betérjen a Kistolvajba, ahol Géza bácsi a szokásosnál is harapósabb hangulatban volt a tippmix eredemények közzététele után, állítólag a saját kezével tépte ki a kölök szívét, erre többen is megesküdtek. Másnap reggel Palibá értesítette a főstricit az eseményekről, majd szerződésüket határozatlan időre felfüggesztette. Ez volt a múlt, már el is felejtettük. Egy napon újabb stricik érkeztek a kútra, ez már az a természetétől fogva tiszteletlen fajta volt. Megjelentek két fekete bálnamercivel, nagy kopasz dög kirángatott valami lenge öltözetű hölgyet a hástó ülésről, fél kézzel nekinyomta a lámpaoszlopnak, valamit magyarázott neki, majd indult vissza a kocsiba, mikor kiszúrta a kocsmát, bár ne tette volna. Visszacsoszogott a lányhoz, rámutatott a kocsmára, majd egy szelíd kézmozdulattal megindította a kocsmaajtó felé. Szegény lányka nem igazán állt a lábán, ezért a következő pár métert a levegőben töltötte, majd szó szerint beesett a placcra a jelenlévő törzstagok legnagyobb csodálkozására. Sokan el is gondolkoztak magukban, itt nem szokás befelé esni, itt határozottan a kifelé esés a divat, mi ez az új módi? A kép a következő volt, egy ropitestű szőke, viszonylag helyes fiatal kislány fekszik a kövön a placcon, szemei kisírva, némán néz az asztalok felé, kis kezét segítséget kérve kinyújtja, lenge öltözéke alól kilátszik a fehér bőre, haja bozontos de mégis ápolt, lábán a divatos holdjáró cipő, az ajtóban pedig a 120 kilós gorilla ukrán akcentussal, fújtat mint a gőzmozdony. Ekkor megtörtént az elképzelhetetlen, Kisszivacsos szerelmes lett! Igen, ez szerelem volt első látásra, Kisszivacsos arcára kiült a bamba mosoly, a vörös köd, melyet a lány még ilyen meggyötört állapotban is egy apró mosollyal tudott viszonozni onnan, a placc közepéről a hideg kőről. Géza bácsi a rutinos emberismerő szemét semmi sem kerülheti el, még egy ilyen megdöbbent átlagember számára szinte érzékelhetetlen apró mosolycsere sem, megérezte a sors erős kezének ténykedését a levegőben, és úgy döntött, tehet ő még többet is a Szivacsosért, mint a 10 forintos ital hónap végén. Géza bácsi tudta, ez a strici nem tűnhet el csak úgy a régi módon, a banda keresni fogja és annak nem lesz jó vége, mert ezek állatok, tehát megpróbálta a lehetetlent, tárgyalni vele: - Kedves uram ott az ajtóban, kérem fáradjon ide a púthoz, van egy nagyvolumenű üzleti ajánlatom önnek a kisasszon kapcsán! - szólt Géza bácsi. Ilyen sem mostanában fordult elő, Géza bácsi megkért valakit valamire, a mondat hatására szinte megállt az idő a Kistolvajban, senki sem mozdult, még egy pisszenés sem hallatszott a lány szipogását leszámítva. A kopasz az ajtóban meglepődött, nem tudta mire vélni a kedves invitálást, valószínűleg választott mestersége gyakorlása során elszokott a szép szótól. Elég bamba pofát vágott egy darabig, majd átlépve a lányon a pulthoz ballagott és felült az egyik bárszékre pontosan Géza bácsi elé. - Öccász! - mondta Géza bácsinak. - Kéccáz! - kontrázott vissza csípőből Géza bácsi. - Hálomcász! - így a kopasz. Géza bácsi kezet nyújtott, leszámol három kilót, majd az ajtóra mutatott. A kopasz zsebretette a lóvét, ahogy jött úgy távozott, átlépett a lányon, még az ajtót is becsukta maga mögött ahogy azt az illem megkívánta. Szivacsos árgus szemekkel nézett Géza bácsira, aki bólintott egyet, ami nagyjából azt jelentette, minden rendben. Szivacsos mint a villám pattant a hölgy elé hogy felsegítse, a lány nagy boci szemeivel le sem tudta venni a szemét Szivacsosról, és máris egymás karjaiban landoltak, hát nem csodálatos a szerelem? Géza bácsi később kifejtette Nagyszivacsos kérésére, mi is történt az ő szemszögéből nézve: - Na figyejjé, most tanuhacc barom. Szóval, mikor megláttam a kur ... hölgyet, má láttam, hogy még kur ... szóval még olyan hölgynek sem lesz jó, fiatal, vékonka, férfitekintetet nem vonz, nem neki való a mesterség. Mikor a tahó bedobta az ajtón már a fasza televót vele, odaadta vona homokér is, nemhogy három kilóér, érted, vhöhöhö. Ekkó láttam meg bolond öcséden a ködöt, ahogy lejött, a pics ... a hölgy szemében meg a köd másik felét, az olyan híres összenézés, érted, mint a fímekben, az elfútta a szél meg ilyen szarokban. Na, odahívtam a púthoz a barmot, egyik kezem a kutyafejen, másik a tökömet vakarta. Mikó megaakuttunk ement, ennyi, kész-passz. Öcséd meg te pár év alatt visszafizetitek a pénzt, a lyány bódog, mindenki bódog, nem? Vöhöhö ... És igaza volt mindenben, a Nagyszivacsos a mai napig nem érti mi az a szerelem, és igen, a mai napig fizetik a részleteket a lányért, igaz, ezért már hónap közepén hónap vége van, de nem megérte? Nagyszivacsos szerint nem. fotelfirka.blog.hu
💬3 Comments
Jelentkezz be a hozzászóláshoz
Bejelentkezés