Bögrevers

Közöttük van kettő fületlen, de elölről szépek... Elölről olyanok, mint a többi: épek. Csak a hibás részt hátra kell tenni, s nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni. Nézem, s eszembe jutnak most felebarátok, kiket - képletesen - fületlennek látok. Úgy teszem fel őket életem polcára, hogy ne lássak mindig arra a hibára. Mindig csak a szépre, csak a jóra, mert ha egyszer én térek nyugovóra, úgy tesz velem az igazságos Isten, ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn. A mennyei polcra, nagykegyelmű szemmel, hátrafelé az én letörött fülemmel.