1. nap
Ma megérkeztünk az ukrán határra, ahol a csapatbuszunkat csapattraktorra kellett cserélnünk, mivel az utak nem voltak megfelelő állapotban. Sajnos a sok eső miatt így is akadt gondunk, ezért csapatépítés gyanánt kiástuk a traktort a sárból.

2. nap
Megérkeztünk a szállás maradványaihoz. Itt csapat- és szállásépítő edzést tartottunk, amivel az egész nap eltelt. Még el sem kezdődött az EB, de már kimerült vagyok, de sebaj, holnap megnézzük a stadiont, majd lesz időm pihenni.

3. nap
Ma megnéztük a stadiont, és 1,5 óra keresés után mind a két kaput sikerült megtalálni. Azok a szemét verebek megették a fűmagot, úgyhogy a csapat vállalta, hogy egy 11-esért cserébe, amit majd az első meccsen kap, zöldre festi a talajt.
Délután megismerkedtünk a helyi kulturális szokásokkal (kocsmáztunk), majd erőnlétünk megtartása érdekében futottunk a tüntetők elől.

4. nap
Az előző napi futóedzésen nem volt mindenki elég gyors, ezért páran közülünk könnyebb-súlyosabb sérüléseket szenvedtek. Szerencsére ezek a kedves ukrán házigazdák kiküldtek egy szanitécet, aki pillanatok alatt rendberakta a csapatot. Egyik játékosunknak levágta a bal lábát, ami mondjuk nem akkora baj, úgyis kettő volt neki. Viszont azóta itt lábatlankodik folyton.

5. nap
Ma, hogy hozzászokjunk a helyi klímához, barátságtalan mérkőzést játszottunk az ukrán keménymaggal. Majdnem lőttem egy gólt, de a kapus rám fogott egy Kalasnyikov-ot ezért meggondoltam magam.

6. nap
Végre elérkezett az első meccs. Előtte a szokásos eligazításon a sportcipőinket, hogy a talajviszonyokhoz alkalmazkodjunk, gumicsizmára cseréltük. Kicsit zavaró még, hogy minden rúgás után lerepül a lábamról, de nekem legalább van lábam.
Este lejátszottuk a mérkőzést. Az eredményről még tárgyalnak a szakemberek, mivel eredményjelző nem volt, és a kaput is mindig máshova rakták. Remélem nyertünk.
Amikor hazaértünk, etottuk a dühös szurkolók által felgyújtott szállást. Az előző 5 nap eseményei után már nem lepődtünk meg ezen.

7. nap
Hogy kipihenjük az előző nap fáradalmait, ma elmentünk egy bemutatóra amit az ukrán hadsereg tartott nekünk. Nagyon érdekes volt látni, hogy milyen hatással van egy focistára, ha hozzávágnak egy gránátot. A bemutató után vetélkedőt rendeztek a helyiek, aminek a lényege az volt, hogy mi cikk-cakkban futottunk, ők meg lőttek ránk.

8. nap
Úgy gondoltuk, megháláljuk azt a sok vendégszeretetet, amit eddig kaptunk, ezért megpróbáltuk felkutatni az elűzött kormányt. Nem találtuk meg, de tettünk egy kitérőt Lengyelországba, ahol polka-bemutatót tekintettünk meg a helyi "szórakozónegyedben".

9. nap
Másnap mindenki jelentkezett a helyi orvosnál nemi ség gyanújával biztos ami biztos alapon. Délután, miután az egész csapat eredménye mind AIDS, szifilisz, és egyéb nemi ségek, mint IQ terén negatív lett, visszavágót játszottunk a helyi keménymaggal. Majdnem nyertünk, mert már mi is szereztünk egy puskát.

10. nap
Ma volt alkalmunk megismerkedni egy hagyományos ukrán családdal. Kicsit hasonlít az olaszhoz, itt is a keresztapa a család feje, és itt is van egy csomó "Don" nevű ember.
Este a keresztapát megválasztottuk rendőrfőkapitánynak, mert az sincs most.

11. nap
Elérkeztünk a második meccshez. Az első mérkőzésből tanulva most egészen más volt az eligazítás. Kaptunk fegyvereket, és részt vettünk egy alapfokú tankvezetői tanfolyamon is.
Hát így már azért egészen más volt játszani! Majdnem nyertünk, és a csatárunkat választottak a mérkőzés legjobbjának. Szerintem teljesen megérdemelten, hiszen lőtt 1 gólt, 2 védőt, és legalább 4 verebet. Ezenfelül volt 1 kapufája is, de azt ellopták tőle.

12. nap
Ma végső nyugalomra helyeztük azokat a csapattársainkat, akik valamilyen okból kifolyólag nem élték túl az elmúlt 11 napot. Délután a hátországba telefonált az edző és utánpótlást kért.
Mivel az előző meccsen az edző nem volt elégedett a kapu védelmével, ezért ma a tizenhatos környékére körben a kapu körül vizesárkot ástunk, és tettünk bele pár aligátort is. Nah, így próbáljanak gólt lőni. Egy baj van: mi a körön belül maradtunk, és még nem tudom hogy fogunk kijutni.

13. nap
Ez a nap az érdeklődés hiánya miatt elmaradt.

14. nap
Az aligátorok megfagytak a hidegben, úgyhogy ma ki tudtunk mászni a vizesárokból.
Este jótékonysági labda- és ellenfélrúgó mérkőzést játszottunk, a rendezőkért, mivel elfogytak a labdák, és szükség volt a pénzre, hogy újat vegyenek.

15. nap
Ez az Eb utolsó napja. Nem játszottunk, csak két mérkőzést, mert a többin az ukránok játszottak a lengyelekkel. A döntőben is ez a két csapat szerepelt, végül az ukránok nyertek 11-esekkel 4-4-re.
Összeségében véve ez életem egyik legnagyobb élménye volt, és nagyon remélem hogy a csapat kijut majd a 2014-es iraki világbajnokságra is.