Játéktörténet

A fotókon mindig a legféltettebb kincseikkel pózolnak- a legértékesebb játékaikkal. Az olasz fotóriporter szerint egy közös van a gyerekekben: játszani akarnak. Ha a koruk és a nemzetiségük ugyan különbözik, a játék szeretete mindannyiuknál megtalálható. De az, ahogyan játszanak… Na, abban van már eltérés. Elsőként azt figyelték meg, hogy a gazdagabb országokban, gazdagabb családokból származó gyerekek nehezebben adják oda a játékaikat, nem szívesen osztják meg azokat, noha jellemzően sokkal több játékuk van. A fotós arra kérte őket, játszanak előtte, ám a legtöbb gyerek nem örült ennek a kérésnek. Azonban a szegényebb országokban, ahol jellemzően egy, vagy csak nagyon kevés játék volt a gyerekek tulajdonában, sokkal szívesen adták azt be a "közösbe", és kezdeményeztek közös játékot, mint tehetősebb társaik. Ezekkel a gyerekekkel sokkal könnyebb volt kommunikálni és interakcióba lépni. Azonban minden gyerek védte a saját kincsét, és meglehetősen ragaszkodtak a tulajdonukhoz. A legtöbb gyerek nagyon vigyáz a játékára és fél, hogy baja lesz. A legtöbb féltve óvott játék azonban nem csak a gyermek nemét mutatta, hanem a társadalmi státuszát, a hovatartozását, minden játék egy-egy tükörképe volt annak, ahova születtek. A legtöbb játék demonstrálja a gyermek későbbi érdeklődési körét, tehát a kutatás nem csak egy üdítő fotósorozat, hanem egy antropológiai kutatás is- a nemzetek gondolkodásmódját, a gyermekek jövőképét is jelképezi. A legelgondolkodtatóbb kép egyértelműen az ukrán kisfiúé, aki az egyedüli kisfiú a sorozatban, aki fegyverekkel büszkélkedhet. A legédesebb gyermekről pedig szavazzanak Önök hozzászólásokban! A fotókra kattintva megnézhetik azokat nagyobb méretben! (Forrás:FeatureShoot)