IFA L60

Az IFA L60 az egykori keletnémet Industrieverband Fahrzeugbau járműgyártó, 1987-ben bemutatott tehergépjárműve. Az "L" betű a gyártás helyére, (Ludwigsfelde), a 60-as szám pedig a terhelhetőségére (6 tonna) utal. Gyártása a W50 típussal párhuzamosan történt, majd a rendszerváltást követve mindkettő típus gyártását befejezték. Az IFA L60 külsőre szinte teljesen megegyezik a W50-nel, ám számos technikai újítást tartalmaz, ami legtöbbször a nyugati gyártók régi technikájának új, keleti kivitelei. Ezek az újdonságok többek között Magyarországon is az egyik legmodernebb teherautóvá tették, egészen a 90-es évekig, amikor a rendszerváltást követően megindult a volt szocialista országokban a nyugati teherautómárkák forgalmazása. Az IFA L60 erőforrása egy négyütemű, vízhűtéses, szívódízelmotor. Legnagyobb elérhető teljesítménye 132 kW, amit 2300 1/min-en ad le. A henger össztérfogata 9160 cm³. A motor a "6 VD 13,5 / 12 SRF" kóddal lett ellátva. A motort a hajtásláncról egy egytárcsás, száraz, 380 mm átmérőjű hidropneumatikus kuplung választotta el, ami a rásegítés miatt rendkívül megkönnyítette a pedál kinyomását, a W50-hez képest. A tengelykapcsoló külön hidraulikus kört kapott, aminek tartálya a vezetőfülkében található. Az IFA L60 sebességváltója egy teljesen szinkronizált nyolcfokozatú, kúszófokozattal és hátramenettel ellátott váltómű. Beszállítója a VEB brandenburgi sebességváltógyár volt, ami többek között, az előd W50-nek is gyártotta a sebességváltóját. Az osztómű teljesen szinkronizált, pneumatikus működtetésű. A gyártó először összkerékhajtású modelleket kezdett gyártani, egy évvel később azonban megjelentek hátsókerékhajtású típusok is. Az L60 egy új létraalvázat kapott, U formájú hossztartókkal. Az alváz így megnövelt torziós képességeket kapott, ami növelte a jármű terepképességeit. A laprugózást leginkább a W50-től vették át, kisebb módosításokkal. Mindkét merev híd a félelliptikus laprugók mellett kettős működésű lengéscsillapítókat is kaptak. A kormánymű golyósoros, hidraulikus rásegítésű szervokormány. A gumiabroncsok mérete 9,00 20/14 PR. Ezek mellett egy háromtengelyes prototípus is készült, 6 × 4-es kivitelben, de ez nem került gyártásba. Mivel a fejlesztésre szánt pénz nagy részét az új hathengeres motor és a nyolcfokozatú váltó nyelte el, nem maradt elég összeg egy új kabin tervezésére. Ennek következtében az amúgy is gyártásban lévő W50-nek módosították a vezetőfülkéjét. A legnagyobb módosítás a motor-fülke elhelyezést érintette. Az új motor immár nem a két ülés között, hanem a kabin alatt kapott helyet. Ez a változtatás szinte síkpadlóssá alakította az L60-at, ami számos helynövekedés mellett egy harmadik ülés beszerelését is lehetővé tette, valamint a zajszigetelés is jobb lett. A vezetőfülkét továbbá 230 milliméterrel az első tengely elé kellett emiatt helyezni. A módosítások itt még nem értek véget. A gépkezelő egy légrugós vezetőülést és újfajta műszerfalat, gyújtáskapcsolót, újféle ablaktörlő, lámpa és indexkapcsolókat is kapott, a máshonnan már könnyen beazonosítható, keletnémet alkatrészekből. Ezen kívül a kabin 50°-ban hidraulikusan billenthetővé vált, ami nagyban megkönnyítette a karbantartási munkálatokat. Hidraulikusan működtetett fékek, pneumatikus rásegítéssel, kétkörös, vagy egykörös pótkocsifék csatlakoztatási lehetőségekkel.A fékrendszer üzemi légnyomása 12 bar, aminek védelméről egy háromkörös védőszelep gondoskodik. A kézifék egy pneumatikusan vezérelt rugós fék, ami a hátsó kerekekre, valamint a pótkocsifékre hat. A kézifék vezérlőszelep teszt funkcióval is ellátott. A legelterjedtebb típusa az L60-nak egyértelműen a platós felépítménnyel felszerelt. Szakítva a W50-es nyilvánvalóan gyenge teljesítményével, az L60 önmagában képes volt törvényesen 6200 kg szállítására. A 12 300 kg megengedett legnagyobb rakománnyal pedig további 6100 kg vontatására volt alkalmas, ami pont megfelelt a gyártó, IFA HW 60.11-es és 80.11-es pótkocsijainak vontatására. Az elérhető változatok, a kerekek hajtása szerint: 4×4: platós, két oldalra billenős (1987) dobozos (1987) víztartályos (1987) üzemanyagtartályos (1987) platós, három oldalra billenős, hátrafelé automata (1988) ADK 100 autódaru (1990) 4×2: platós, három oldalra billenős, hátrafelé automata (1988) nyergesvontató Ezeken kívül készültek speciális kivitelek, mint mondjuk a katonaság számára, egyedi dobozos kivitel, vagy az útkarbantartók részére külön felépítménnyel stb.