Amiről a történelemkönyvek nem írnak: Az Olasz-erőd Magyarországon
1908-ban megnyílt az Osztrák--Magyar Monarchia egyik legnagyobb és legkorszerűbb tüzérségi kiképzőbázisa Hajmáskéren. Ugyanakkor -- 1908. április 6-ától -- itt állomásozott a cs. kir. 4. sz. tarackos osztály, valamint a cs. kir. 11. tábori tüzérezred két osztálya. 1914. július 28-án megkezdődött az első világháború. Olaszország ekkor még a központi hatalmak tagja volt, de politikai megbízhatatlansága kezdettől azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy egy váratlan pillanatban átáll az ellenséges antanthatalmak oldalára. Egy Olaszország elleni háborúban szinte leküzdhetetlen akadályt jelentettek az Alpok hegyei közt kiépített úgynevezett "völgyzáró erődök". Az ilyen vasbeton erődök ellen az osztrák--magyar hadsereg már 1911-ben konstruált egy hatalmas erejű mozsárágyút, amely a 350 kilogrammos lövedéket 8,5 kilométerre lőtte el. Egy vasúti szerelvényen szállított 11 méter hosszú, 30,5 centiméteres mozsarat beállásoztak Eplénytől délre, a vasút és az országút kereszteződésénél, és onnan hajtottak végre gyakorló-bemérő lövéseket az erődre. Részben már ekkor szétlőtték az objektumot, majd 1915--1918 között továbbra is tüzérségi gyakorló célpontnak használták. A Horthy korszak alatt az erődöt felújították, amit az akkor készült képek is bizonyítanak. A második világháború alatt továbbra is tüzérségi célpontként szerepelt. A m. kir. 150. gépvontatású nehéz tüzérosztály két utolsó 30 és felesét innen, Hajmáskérről vitték ki a doni frontra, többek között a veszprémi 4/III. és 34/III. zászlóaljak védelmi vonalai mögé, 1942. december elején. A második világháború után, 1945 és 1991 között a megszálló szovjet csapatok is tüzérségi célpontnak használták az Olasz-erődöt. A rendszerváltás után sokáig szétlőve állt, végül 2012-ben végleg betemették. Szellemvárosok blog http://www.szellemvarosok.hu/ forrás: Veress D. Csaba, Varsányi István
💬5 Comments
Jelentkezz be a hozzászóláshoz
Bejelentkezés