A kolónia című film és az igazság

A film egy megtörtént esetet dolgoz fel, ahol egy volt náci tiszt egy kvázi önkéntes koncentrációs tábort hoz létre Chile közepén a kormány tudtával és engedélyével. A filmben egy romantikus kapcsolat közepette egy ifjú embert juttat a kormány a kolóniába, és a barátnője segítségével kiszabadul. Eddig a film, de a valóság kicsit (mint ahogy szokott lenni) megint más. Paul Schaefer-el kezdődik minden, aki mint a Wermacht tisztje szanitécként szolgált a háború végén. Így megúszta a felelősségre vonást. Az NDK területén ragadt, ahol létrehozott egy háborús árváknak való szolgáltatást, és vallási köntösbe bújva jótékonykodott (1952). Az eddig rejtve maradt pedofíliája felszínre tört és kihasználva az elesett gyerekeket megrontotta őket. Hamar kiderült, és a hatóságok intézkedni kezdtek. Innen menekült el Chilébe, akik már régóta német (és Náci) szimpatizánsok voltak. A nagykövetségen nem firtatták kicsoda, kiadták a letelepedési engedélyt. Itt vett egy 4400 hektáros földet (ami a kutyának sem kellett, mert messze volt mindentől) és az akkori kormány engedélyével létrehozta a Kolónia alapjait. (Colonia Dignidad - Méltóság kolónia 1961) Ezután Németországból elcsábított rengeteg embert, családot egy jobb lét reményében. A legfőbb érve az volt, hogy itt a régi német hagyományok szerint szabadon lehet élni. Persze az egész megváltozott amikor megérkeztek, a családokat szétválasztotta, külön gyerek, nő, és férfi barakkok voltak, érintkezni csak nagyon ritkán lehetett. Az egész kolónia célja Schaefer perverz vágyainak kielégítésére épült. A gyerekek konkrétan ezért lettek elválasztva a szülőktől. A szülőknek meg napi 12-14 óra munka jutott, cserébe a szegényes életért. Így a családi élet teljesen elveszett számukra, és még a gyereknemzés is tiltott volt. A kolónia egész idején alig 60 gyerek született 30 év alatt, és 1975-1989 között egy se. A gyerekeket rendszeresen molesztálta és a megtisztulás ígéretével tartotta csendben őket. Jellemző, hogy Schaefer hálószobájában volt egy zuhanyzó gyerekek részére. A terrort növelve, fegyvereket szerzett be, és régi náci cimborákat bújtatott köztük Mengele-t is. A fordulat Pinochet hatalomra jutásával kezdődött (1973). Ekkor ugyanis a titkosrendőrség ismerve Schaefer múltját segítséget várt el a Politikai ellenfelek kivallatásában. Ő pedig lelkesen segédkezett. A kolónia területén eltűnt aktivisták számát nem lehetett meghatározni, mert mindössze 12 holtestet találtak elásva, de a tagok beszámolója szerint rendszeresen hamvasztottak és a közeli folyóba szórták a hamut. Pinochet bukásával az ő hatalma is megszűnt de nem azonnal. Ugyanis a rabszolgaként tartott emberek (droidok) teljesen el voltak zárva a külvilágtól és csak 1997-ben tettek közös feljelentést (26 gyerek) molesztálás miatt. Schaefer elmenekült Argentínába, de hamarosan megtalálták és kiadatták. 20 évre ítélték Juan Maino aktivista haláláért és 25 gyerek molesztálásáért. A börtönben halt meg 2010-ben. A filmben szereplők fiktív személyek, mert mindössze 5-6 ember szökött el a kolóniából és egy sem úgy ahogy a film megjeleníti. Egyik történetbeli hasonlóság Franz Baar asztalos esete akit 31 évig tartottak fogva miután majdnem agyonverték egy ellopott kulcs miatt, és többször is kínozták. A másik Wolfgang Müller volt aki 3 szor próbált megszökni (1962,64,66) végül eljutott Santiago-ba, ahol rendőri védelmet kapott, de a Kolónia katonái rajtuk ütöttek. A rendőrség határozott válaszcsapására elmenekültek a támadók. A legvalószínűbb Luis Peebles aktivista esete ami ihlette a filmet. Peebles-t a katonák rabolták el és egy teherautón szállították a kolóniába. Ahol egy ismeretlen helyen kínozták, faggatták úgy ahogy a film megjeleníti. Egy esetben a fejére kötött szemellenző lecsúszott ahogy rángatózott az áramütés alatt, és látta a szobában Paul Schaefer-t, aki lelkesen magyarázott miként kell úgy kínozni, hogy ne haljon meg a delikvens. Pár hónap múlva szabadon engedték, mert semmit nem tudott. Azonnal Európába menekült, ahol panaszt tett. De a német kormány semmit nem tett. Sőt a korábban panasszal élő Chilében ragadt német állampolgárok esetében sem tett semmit, eltusoltak mindent. A film ennek ellenére megtörtént esetet dolgoz fel, amiről keveset lehet tudni, mert mind Chile, mind Németország megpróbált tudomást sem venni az ügyről. 1996-ban az ügy kipattanásakor már felfigyeltek a dologra és nyilvánosságra hoztak mindent, ekkor derült ki, hogy még 10 évre titkosítani akarták az ügyet Németországban. A hozzátartozók és a sértettek 2006 tól folyamatosan perlik mindkét államot.