Nem ismer lehetetlent ! 

Bevezetés

A Gorkij Autógyárat (oroszul: Gorkij Aumobil Zavod(GAZ)) az ország egészéből érkező emberek építették. Az építkezés és a munkások kiképzése a Ford Motor Company (USA)-val szoros együttműködésben történt.

Évtizedek alatt a néhány Nyizsnyij Novgorodban felnőtt autókészítő generáció egyszerű és megbízható járművek építésével vívta ki a felhasználók bizalmát az országban és világszerte.

A kezdetek (1929–1941)

A GAZ nyílt részvénytársaságként (korábbi Gorkij Autógyár) alakult meg 1929-ben.

1929. április 6-án elhatározásra került egy jövőbeni gyár építése Nyizsnyij Novgorod közelében.

1929. május 31-én az orosz nemzetgazdasági miniszter és a Ford Motor Company aláírták a műszaki segítségnyújtási megállapodást. A cél a tömegtermelés megalapozása a Ford-A modelljének és a Ford-AA teherautóknak. A folyamatok és a járművek technikai kialakítása többnyire az USA-ban folytak orosz mérnökök bevonásával a Ford Motor Company területén. A gyár kialakítása építészetileg Austin & K.nevéhez fűződik.

1930. május 2-i alapkőletétel után Nyizsnyij Novgorod mellett 18 hónap alatt felépült a gyár.

1932. január 1. Az autógyár elkészült.

1932. január 29. Az első GAZ-AA teherautó lejött a gyártószalagról

1932. decemberben a gyár elindította a GAZ-A közepes gépjárművet.

Az első GAZ-A és GAZ-AA járművek Ford-rajzok alapján készültek habár némileg eltértek az amerikai prototípusoktól. Az orosz modellek fejlettebb váltóházzal és kormányrendszerrel lettek szerelve. Az oroszok a Ford-ötleteket a sajátjaikkal ötvözték és így a GAZ tervezők létrehoztak az eredeti elképzelések mellett számos további fél és másfél tonnás kisteherautókat.

1935. április 17-e a Gaz történelem mérföldköve, legördült a 100 000. autó a gyártószalagról. Ez egy GAZ-A személygépkocsi volt.

Mindezek a 30-as években először Oroszország életében futószalaggyártás honosodott meg az amerikai szakértők segítségével.

A 30-as évek végére a GAZ Oroszország vezető autómárkája és vezető autógyártójává vált 450 000 autóval. 17 különböző modellvariációt gyártottak és mindez a termelés az orosz autógyártás 68,3%-át adta.

Mindezek megvalósulásában az első gyárigazgató S. S. Diakonov (1898–1938) jelentős szerepet játszott.

Új célok (1945–1970)

A 60-as években következett az akkori teherautó széria megújítása A GAZ–52, GAZ–53, GAZ–66 4x4 (1964-1998) teherautók és ezek különböző típusai képezik a GAZ teherautók harmadik generációját. Ezek új fejlesztésű erősebb motorokat kaptak mint az erős V8-as motorok. A GAZ–53A rakodhatóságát 4 tonnára növelték ezáltal a kihasználhatósága is jelentősen nőtt.

A GAZ–66-os

A GAZ–66-ost kifejezetten a GAZ–63 felváltására, annak üzemeltetési tapasztalatait felhasználva 1964-től gyártották a '90-es évek közepéig. A fejlesztés során különös figyelmet fordítottak a jármű terepjáró képességének, élettartamának növelésére és a kormányozhatóság könnyítésere.

A gépkocsi az alábbi kivitelekben készült:

GAZ-66-01: Alaptípus, vezetőfülkéből szabályozható gumiabroncs légnyomásszabályozó rendszerrel

GAZ-66-02: Módosított, csörlővel ellátva

GAZ-66-04 /05: Árnyékolt elektromos rendszerrel ellátva

GAZ-66-51 /52 /54 /55: Trópusi éghajlati viszonyok közti üzemeltetésre felkészítve

Fülkéje kétszemélyes, billenthető, az ergonómiáját jól szemlélteti a váltókar elhelyezése, amit a vezetőnek szinte a háta mögé nyúlva kell kezelnie. Alváza létraváz, a merev tengelyek hosszanti elhelyezésű félelliptikus laprugókkal kapcsolódnak hozzá. Elől-hátul kettős működésű hidraulikus lengéscsillapítók kerültek beépítésre. A hidak "ZF" rendszerű önzáró differenciálművel vannak felszerelve, ezek a növelt belső súrlódás révén képesek a 80%-os zárásra.

A kormánymű hidraulikus rásegítővel készült.

A sebességváltómű harmadik és negyedik fokozata szinkronizált. Az elsőkerék hajtás kapcsolható.

A több mint harminc éves gyártás során a típuson többször is módosítottak, készültek nyitott fülkés és 6x6-os típusváltozatok is, a felépítmények száma számtalan.

GAZ–66 GF-10/12-TÜ.2 Könnyűkategóriájú Gépjárműfecskendő

A GAZ–66-os közepes tehergépjárművet, a kor adottságaiból kifolyólag számos területen alkalmazták. Eddigi ismeretek alapján a 1974 től-1986 -ig számos eredetileg katonai célra épített GAZ–66-ost alakítottak át a magyar Tűzoltóságok részére GF-10/12-TÜ2 es Könnyűkategóriájú gépjárműfecskendővé. Beceneve "Tetü"

A magyar tehergépjármű gyártás hanyatlása miatt, a Tü.1 es sorozatot leváltandó új gépjárművekre volt szükség. A kor jellegéből adódóan a jelentős gépipari erővel bíró Szovjetúnió gépparkjából került kiválasztásra az egyébként katonai, erős terepviszonyokra kialakított GAZ–66-os típus.

A bemutatók során terepen jól vizsgázó gépek a későbbiekben a felmálházás után (teljes terhelés) a városi közlekedésben már sajnos nem bizonyultak ilyen előnyösnek. A széles gumikerekek a műúton jelentősen növelik a gördülési ellenállást ebből adódóan a gépjárműnek jelentős az üzemanyagfogyasztása is. A GAZ–66 TÜ-2 "TETÜ" típusjelzés ebből az időszakból ered.

A budapesti nehézkes működtetés miatt számos darabot a vidéki tűzoltó állomásokra száműztek, ahol némelyik darab még ma is szolgálatot teljesít.

Műszaki adatok

Össz. gördülőtömeg: 5470 kg
Saját tömeg: 3470 kg

Szállítható tömeg: 2000 kg
Vontatható tömeg: 2000 kg
Kerékképlet: 4x4

Hosszúság: 5655 mm
Szélesség: 2340 mm
Magasság: 2525 mm
Hasmagasság: 315 mm

Legkisebb forduló körsugár: 9,5 m
Tengelytáv: 3300 mm
Max. sebesség műúton: 90-95 km/h
Üzemanyagtartály térfogata: 210 L
Hatótáv műúton: 800 km

Gázlóképesség: 0,8 m

Meghajtás

Motor típusa: ZMZ-66 Motor
Rendszere: benzinüzemű, négyütemű, vízhűtéses
Hengerek elrendezése/száma: V/8
Lökettérfogat: 4250ccm
Max. teljesítmény: 85kW, 116 Le, melyet 3200-as percenkénti fordulat mellett ad le.
Üzemanyag fogyasztás 50 km/órás átlag sebesség mellett: 25-30 lit/100km

Sebességváltómű: 4+1 fokozatú, kézikapcsolású (3-4. fokozat szinkronizált)
Tengelykapcsoló: egytárcsás, száraz

Fékrendszer

üzemi: hidropneumatikus

rögzítő: mechanikus

Forrás: wikipédia.

23 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!